Szerelem, és mosoly

Nos, a tegnapi posztomat a vonzalommal fejeztem be... Bármilyen furcsa, de a kölcsönös rokonszenv és később a vonzalom, még később a szerelem egy ilyen ismerkedési környezetben is kialakulhat. Úgy képzeld ezt el, mint amikor valakivel a hagyományos módon ismerkedsz, mondjuk megszólítjátok egymást egy programon, a villamoson, vagy bárhol... Először az embert akaratlanul is a külső befolyásolja, nemcsak az arc, a szem, az alak, hanem például egy nevetés, egy gesztus is.... Én főképp ez alapján választottam ki az öt hölgyet. Utána elmentek például egy kávézóba... Nekem ezek a randik voltak, ahol kicsit közelebb kerülhettünk egymáshoz. A közös feladatokat inkább viccesnek, érdekesnek fogtam fel, ahol azért egyenként is figyeltem a hölgyek reakcióit, felém irányuló jelzéseit. De a kettesben eltöltött randik hasonlítottak a hagyományos randikhoz, hiszen próbáltam kettőnkre figyelni, őszintének lenni... és nem koncentrálni a stábra, már amennyire lehetett. 

Bejegyzéseimben reagálnék arra is, amiket a hozzászólásokban magamról olvastam. Az egyik ilyen az állandó mosolygásom. Tudom, talán másoknak furcsa lehet, hogy mindig mosolygok, de egyrészt, ha jól érzem magam, jó emberek között vagyok, ez jön magától, másrészt hiszek abban, hogy mosollyal többet adhatunk másoknak, a világnak. Ha nincs bennem harag, fájdalom, szeretek mosolyogni, mert hiszek abban, hogy "két ember közt a legrövidebb út egy mosoly." Persze, én is tudok komoly, sőt dühös is lenni , de ez csak addig tart, míg engedem magam egy adott helyzet, vagy személy befolyásolásának... Ha ezen túllépek, újra önmagam vagyok: vagyis az a mosolygós valaki, akit megismertetek.