Férfiszemmel - Egy cikksorozat margójára
A cikksorozat első részével kapcsolatosan többen megjegyezték, hogy túl racionális, nem érzelmi oldalról közelíti meg a párkapcsolatok és a párkapcsolati problémák témakört, amint azt egy nő tenné. Olvasóim feltehetik a kérdést: én mindig ennyire racionálisan gondolkodtam?
Nem, egyáltalán nem! Életemben több hosszabb-rövidebb párkapcsolat volt, közte házasság és élettársi kapcsolat is. Az élettársi kapcsolatomból fiam is született. Mindegyik kapcsolatom szerelemmel indult. És sajnos, mindegyik véget ért...
Gyerekkori álmok és a valóság
Tépelődő típus vagyok. Nem jellemző rám, hogy egyik kapcsolatból a másikba ugrok. Miután véget ért egy-egy kapcsolatom, hónapokig töprengtem, hogy mi volt az oka, miben hibáztam, mit tehettem volna jobban. Emlékszem, hogy gyerekkoromban érthetetlen volt számomra, hogy ha két ember szereti egymást, akkor hogyan is érhet véget valaha az ő szerelmük, házasságuk. Fogadkoztam, hogy velem ilyen soha nem fog megtörténni. Az én szerelmem, az én házasságom örökké fog tartani! Talán ezért is ütött szíven, rázott meg olyan mélyen - immár felnőttkoromban - a párkapcsolataim vége. Még akkor is, ha a szakítást én kezdeményeztem...
A szakítások miatt egyre több lelki sérülést szenvedtem és a gyógyulás kapcsolatról kapcsolatra egyre tovább tartott. De nemcsak a saját példámat láttam, hanem sok nőét is, akiknek az élettörténetét megismertem. Rájöttem, hogy ők is hasonló cipőben járnak, mint én.
Miért siklik félre sokunk élete?
Sok embernek ér véget a párkapcsolata, mások párkapcsolatban élnek, de szenvednek, mert nem azt kapják, amire számítottak a kapcsolat elején. Mindannyiukban közös, hogy csalódtak a másik félben, csalódtak a párkapcsolatukban.
Csalódni viszont csak az csalódik, akinek vannak elvárásai! A csalódást az elvárásaink nem teljesülése okozza.
Ne áltassuk magunkat, mindannyiunknak vannak ki- vagy ki nem mondott elvárásai!
Így már talán érthetőbb, miért javasoltam cikksorozatom első részében azt, hogy először térképezzük fel a párkapcsolati elvárásainkat, és csak utána kezdjünk ismerkedni. Zsákutca, ha olyan férfival (vagy nővel) esünk szerelembe, aki nem fogja teljesíteni az elvárásainkat. Ebből nem egy szeretetteljes kapcsolat lesz, hanem veszekedések, csalódások, lelki traumák sora illetve a felek tűrőképességétől függően szakítás...
Miért képes valaki első látásra beleszeretni valakibe?
Nálam ez olyankor történt meg, amikor hosszabb ismerkedési szünet után összefutottam egy olyan hölggyel, akit el tudtam képzelni magam mellett párként. A jó tulajdonságait akaratlanul is felnagyítottam, a rossz tulajdonságait, hibáit megértéssel fogadtam. Nem is a hölgybe magába szerettem bele, hanem egy elképzelt személybe: az idealizált másába! A rózsaszín köd után pedig jött a csalódás...
Ezért kérem kedves női olvasóimat, próbálják elfogadni, hogy az érzelmek jó és szükséges dolgok, de ha nincs mellettük racionalitás is, akkor nagyon nagy szerencse és alkalmazkodóképesség kell, hogy boldog párkapcsolatot sikerüljön kialakítanunk.
A "Férfiszemmel" cikksorozat 2. része nemsokára megjelenik. Aki még nem olvasta az 1. részt, annak azt javaslom, hogy olvassa el! Kérlek, hogy kövessétek az írásaimat!